Az utolsó szó jogán

Megtépett ruháid
Rajtam vasald ki 
Tested lángolón
pokolra vessen
Étkeid ízével
Csábítson a szád
Mikor éhezem
Engem etessen
Ne hagyj térdre hullni
Sistergő csendben
Ha elárultak
Szólj üvölts értem
Korbácsold fel szívem
Utolsó vérig
S add át magadat
A mindenségnek
Ez kell mindkettőnknek
A vágy kísértsen
Ne puszta részvét
Ridegen meddőn
Önfeláldozások
Nélkül higgy bennem
Mielőtt kisiklanál
Üres tenyeremből

Plüss-kor

Négy éve szaporodnak a plüss állatfigurák a gyermekáldás függvényében. Nem egyszerű rendet tenni. A plüssök közt... :)

Seres László:
PLÜSS-KOR

Négy év s mennyei élet,
mint a teremtés vágya
ma is lázban éget
ránézve e csodára.
Még a szív is úgy ugrál,
ahogy ezek az árva
kis plüss állatfigurák
össze-vissza dobálva.
Teremtményeid élő
kis plüss játékszerei
ők s velük visszatérő
emlék, ahogy keresi
féltőn szerető szívvel
a magáét mindegyik.
Mert csak vele alszik el
s bújik hozzá reggelig.
Hát óvd, ez is gyerekkor
s hallgasd, a Plüss mind mesél
füledbe súgja mint egykor
nekik: - kicsit szeressél -.

Elmélkedések

Seres László

január 2.


Ott kezdődik az év, ahol véget ér a varázslat…)

Seres László:
ELMÉLKEDÉSEK

A régi végét s elejét az újnak
megtanuljuk át-és túlélni.
Előbbit kicsit szomorkásan,
- sírva vigad magyar mód –
s fáj, hogy befejeztetett.
Az utóbbit derűvel,
„…most kezdődik a,
most kezdődik a” tánccal,
mikor éjfélt kondít
harang, óra, szív
s tele még a pohár,
hogy higgyünk hitetlenül,
ahogy hitehagyottak hisznek
a feltámadásban.

Előbb csak nekibúsulunk,
elsiratjuk az Ó évet.
Egy könnycsepp minden
távozónak jár.
Naptárunk megtelt, vége.
Nincs tovább. Időnk sincs sok
az elmélkedésre.
Magunkkal mérjük, ami volt.
Másokkal, ami lehetett volna
s vitatjuk, kié az érdem.
Ez az év is úgy megy el,
ahogy jön az újabb,
előbbi utóbbivá válva,
eggyel magát is megtoldva,
mint egy bűvös varázslat.
Illuzionista kézben.

Megérkezett

Ahogy jött, a mennybe ment...)))

Seres László:
MEGÉRKEZETT

Két kis fiú elcsendesül,
már hallják a lépteit.
Gyertya lobban s csengőszóra
valaki megérkezik.
Ajtó nyílik, függöny lebben,
fényben úszik a szoba.
Egyetlen egy égi jelre
életre kel a csoda,
s körös körül a fa alatt
- amiről álmodozott -,
színes ruháit kibontják
a játékos dobozok.
Ámul-bámul a két fiú,
- ki lehet a jótevőnk.
Atya, Fiú, és Szentlélek.
vagy Jézuska, jött előbb -.
KeresIk a lába nyomát
padlón meg a szőnyegen.
Tudják, ő volt, aki itt járt
s ahogy jött, a mennybe ment.

Tetszik

Hozz

Fordul az év

Seres László

2016. december 31. · 

Az utolsó szó jogán...)))

Seres László:
FORDUL AZ ÉV

Tetemre hívások lázában égünk,
szorongunk érted, elfogynak napjaid.
Mérlegen érdemeink s minden vétkünk
felcímkézve már, ne maradjanak itt,
mint kanyargó folyók sziklahomlokán
megtört hullámokban a homokszemek.
Fordulsz Ó év, s az utolsó szó jogán
bevallhatom neked, megszerettelek.

(Kép: Internet)

Egyszerűen és bonyolultan

Könnyű veled bonyolultabbá tenni a bonyolultat, nehéz egyszerűbbé az egyszerűt. Neked ez játék, nekem élet. Ilyen vagy. Ha átgázolok ösvénytelen mocsáron s megérkezem hozzád, lassú sétára fogsz. Megyünk kéz a kézben. Te csak mosolyogsz, én meg fuldoklom, elmerülök benned egészen. Tudom, rajtam kívül vannak érdemtelen mások, kik lelked viharát kisimítanák, amit rég összegyűrtem. Te mégis hegyeket mozdítasz meg értem. Egyszerűen, és bonyolultan, hogy elhamvadjon, ami ég s ami elhamvadt, örökké égjen.

Kételyek

A nincsen titkok fegyvere a legveszélyesebb...)))

Seres László:
KÉTELYEK

Behegedtek a régi sebek,
túl vagyunk néhány sorscsapáson.
Nem kérdezzük, ki volt a hibás,
kitől várjuk, hogy megbocsásson.
Ajkunkon elült a harangszó,
ég és a föld egybeolvadt.
Szépítgetjük a kegyes időt,
mint térdre hullott mát a holnap.
Nem kell több önvád, ne is kérdezd,
mért lett vége a varázslatnak.
Elhalt a zene, függöny lehullt
próféciáink elhallgattak.
Méltánytalan mentegetőznöd,
túl szép volt, amit tőled kaptam.
A nincsen titkok terhe nyomaszt
fegyverként. A bevallhatatlan.
A ki nem mondható kételyek.
Mily erő vonz hozzád még ma is
búvó holdként fel-felderengve.
Tudom, minden válasz már hamis.
Mégis elég, míg a csend felel
hozzám bújva, ugrásra készen,
hogy álmaink lángoló oltárán
Gyehenna tüze elemésszen.